Nem valószínű, hogy manapság bárki komolyan azt gondolná, hogy az infokommunikációs piacon elég egyetlen igazán jó ötlet, és garantált a néhány éven belüli sok százmillió dollárra rúgó felvásárlási ajánlat. Ez a feltételezés még az internet úttörő időszakában sem állta volna meg a helyét, ma pedig már akkora a verseny, hogy minden apróságnak tűnő téma, döntés kulcsfontosságúvá válhat a kezdő cégek életében. Ben Parr, a CNet bloggere, a Mashable korábbi vezető szerkesztője amellett, hogy látott már pár feltörekvő céget közelebbről, maga is több startup felvirágoztatásán dolgozik tanácsadóként, alapítóként, így érdemes lehet megszívlelni tanácsait azzal kapcsolatban, hogy mit ne tegyen egy induló informatikai vállalkozás, ha néhány éven belül is piacon akar maradni. A szakértő alapvetéseiből kiindulva következzen a startupok 7 főbűne tehát:
Szerteszét szakadni
A kezdeti lelkesedés a startupok természetszerű velejárója, így sokszor előfordul, hogy túl sok mindent akarnak lefedni, túl sok külső véleménynek, kritikának akarnak megfelelni, miközben az alapötletet nem építik fel megfelelően. A Dropbox sem attól nőtt akkorára, mert a világ összes problémájára választ adott, hanem azért, mert "csak" annyit tud, hogy egyszerűen lehet vele anyagokat tárolni, megosztani, szinkronizálni. Ebben az esetben kifejezetten igaz: a kevesebb gyakran több!
Pénz nem számít
Bár a jobb, vagy éppen szerencsésebb ötletek gazdái általában gyorsan találnak üzleti angyalt, kockázati tőkebefektetőt a kezdeti időszak finanszírozására, az alapítóknak nem árt ügyelniük arra, hogy a lehető legtovább kitartson az induláskor elérhető forrás. Ez persze nem azt jelenti, hogy asztalt sem szabad venni, amíg nem kopogtatnak az ajtón cilinderes emberek dolláros zsákokkal. Inkább azt, hogy csak olyan költségeket vállaljon be az ember, amelynek hozadéka egyértelműen megmutatkozik az eredményességben, pénztermelő képességben, és összességében előre mozdítja a cég piaci helyzetét, növelve ezzel annak értékét.
A konkurencia bűvöletében
Parr tapasztalatai azt mutatják, sok feltörekvő vállalkozás túlságosan belebonyolódik abba, hogy monitorozza a konkurenciát, remegve kutatja, vajon valamelyik óriásvállalat mikor fog előrukkolni a saját megoldásával. A legjobb dolog, amit egy startup tehet, hogy saját magával, pontosabban a felhasználóival foglalkozik, és nekik próbál meg olyan színvonalú fogyasztói élményt adni, hogy eszükbe se jusson átváltani egy konkurens termékre, szolgáltatásra.
Tagadni a kudarcot
Minden startup alapítója úgy vág neki a munkának, hogy óriási siker lesz, de a szomorú valóság az, hogy az esetek többségében az első próbálkozás kudarcra van ítélve. Hibák, problémák mindig lesznek, és ezek közül számos olyan van, ami megoldható az eredeti elképzelés apró módosításával, de könnyen belefuthatunk valami olyasmibe is, ami alapjaiban teszi lehetetlenné a további fjlődést. Ennek felismerése azonban sokszor nagyon sok időbe telik. Tudni kell idejekorán azonosítani azokat a jeleket, amelyek arra utalnak, hogy nincs értelme tovább erőltetni az elképzelést, máskülönben több hónap, vagy akár évek munkája megy a süllyesztőbe.
Céges kulturálatlanság
A legnagyobb érték egy feltörekvő informatikai vállalakozásban az alapötlet és az azt kivitelező emberekben rejlő potenciál. Ez utóbbi miatt elengedhetetlen, hogy a kezdetek kezdetétől világos jövőkép, követendő céges kultúra segítse a projekten dolgozók munkáját. Ahogy nő egy vállalalkozás, úgy bővül az ott tevékenykedő emberek köre. Ha az új belépőket nem sikerül a megfelelő iránymutatással ellátni, beilleszkedésüket a lehető legkönnyebbé tenni, azt a startup jövőbeni sikere fogja megsínyleni.
A sikertelenséggel nem kifejezetten vádolható Facebook alapítója például a legreménytelibb jelölteket maga viszi egy kis erdei sétára, ahol az Apple, a HP és más óriáscégek főhadiszállására mutatva elmagyarázza, hogy a Facebook mindegyiknél nagyobb lesz, és megkérdi partnerét, akar-e mindennek a részese lenni?
Az önteltség csapdája
Ha már kicsit megindulni látszik a szekér, attól még nem feltétlenül lehet kimondani a startupról, hogy valódi sikertörténet lesz. Ebben a szakaszban hajlamosak a vállalkozások elkényelmesedni, és elhinni, hogy annyira jó amit csinálnak, hogy a konkurencia a kanyarban sincs, pláne nem a nyakukon. Senki sem tévedhetetlen, a piacon pedig bármikor felbukkanhat valaki, aki a kialakult erővonalak megváltoztatására törekszik.
Ejj, ráérünk arra még
A végére maradt a bűnök legnagyobbika: a restség. Hiába vannak egy helyen a világ legjobb ötletei, ha a résztvevők nem gyűrik fel az ingujjukat és nem állnak neki megvalósítani mindezt, akkor minden csak egy szép álom marad. Néha nem lehet eldönteni, milyen úton haladjon tovább egy fejlesztés, mit erősítsen egy másik aspektus kárára, hol próbáljon új felhasználókat, partnereket keresni stb. Amit viszont el lehet dönteni: általában jobb valamit csinálni, mint döntésképtelenül a startvonalon toporogni.
