Az induló vállalkozások számára a banki hitelezés nehézségekbe ütközik, hiszen nincsen előéletük, sem olyan tárgyi eszközük, amely fedezetet tudna jelenteni egy hitel igénylésekor. A startupok jellemzően az alapítók saját pénzéből, vagy család és barátok kezdeti befektetésének segítségével indulnak. Esetenként csatlakozik hozzájuk egy vagyonos magánszemély, úgynevezett „üzleti angyal”, aki némi tulajdonrészért cserébe segíti a projekt kezdeti finanszírozását, valamint ezen túlmenően iparági tapasztalataival, kapcsolataival is az alapítók rendelkezésére áll.
A piacra lépés előtti fázis (termékfejlesztés, tesztelés) legtöbb esetben a vállalkozók saját tőkéjéből, üzleti angyalok finanszírozásából vagy vállalkozásgyorsító programok (acceleratorok) által tulajdonrésszel vagy anélkül felajánlott finanszírozásból valósul meg, különösen az infokommunikációs iparágakban. Teljesen más megközelítést igényel azonban egy kísérleti gyógyszerkutatás, vagy az energetikai szektorban induló vállalkozás. A tőkeigényes indulással jellemezhető iparágak finanszírozásánál intézményi befektető segítheti ezt a folyamatot, de ez utóbbi csak tapasztalt vállalkozói múlttal rendelkező alapítók esetében lehet valós opció.
Amennyiben magas piaci növekedési potenciállal rendelkezik a vállalkozás és globális piacra kíván lépni a termékével/szolgáltatásával, a következő megcélozható finanszírozási kör már a kockázati tőke (Venture Capital). Klasszikus kockázatitőke-befektetőhöz nem célszerű túlságosan korai fázisban fordulni (kivételt képez ez alól a korai fázisú/magvető kockázati tőke, amely a Jeremie 2-es programok eredményeképpen már megjelent Magyarországon is). Ebben a fázisban olyan alacsony a cégérték a végleges termék vagy szolgáltatás piacra lépése előtt, hogy szinte lehetetlen jó kondíciókkal megállapodni a vállalkozók részéről.
A befektetést megelőzően a kockázati tőkebefektető felméri a vállalkozás aktuális (tranzakció előtti) cégértékét (beleértve a technológiai fejlesztések, szabadalmak, tárgyi és egyéb immateriális eszközök piaci értékét). A befektető meghatározza továbbá a befektetendő összeggel megnövelt (tranzakció utáni) cégértéket is, és ez alapján kalkulálja az általa elvárt tulajdoni hányad mértékét. Amennyiben túl korán keressük fel a kockázati tőkést, amikor még csak egy ötlet, vagy kezdetleges prototípus áll rendelkezésre, hiába az érdeklődés, legtöbbször nem születik megállapodás, hiszen a cég befektetés előtti értéke és a kockázati tőke által preferált befektetési nagyságrend nem áll megfelelő arányban egymással.
Legtöbb esetben célszerű tehát vállalkozásunkat önerőből, üzleti angyalok vagy intézményi magvető befektetők (a klasszikus kockázati tőkebefektetőhöz képest kevésbé kiforrott vállalkozásokat is, alacsonyabb összeggel finanszírozó intézményi befektető) segítségével elindítani. A termék piacra vitelét követően a felhasználók, szerződött partnerek felmutatása növeli a cégértéket, ezáltal lehetővé téve a kedvezőbb együttműködés kialakítását a kockázatitőke-befektetőkkel.
