Kicsit meguntam, hogy a magyar nyelvű internetet VC témában az amerikai vagy európai bloggerek és újságírók által írt anyagok dominálják. Kellene egy kis eredeti, hazai tartalom. Mondom ezt annak ellenére, hogy éppen mostanában temetik a VC finanszírozási modellt (“platform is the new VC”). Ehhez képest, nem meglepő módon itthon még azzal sincsenek nagyon tisztában, hogy mi az, amit már temet a világ. Hogy ne mindig csak a negatívumokon akadjon meg a szemünk, összedobtam egy rövid listát arról, hogy szerintem miről ismerszik meg a jó VC.
1. A jó VC nem akarja elvenni a cégedet.
A VC a kockázati tőke menedzseléssel foglalkozik, nem céghiéna, aki azt lesi, hogyan lehet becsempészni olyan pontot a megállapodásba, aminél fogva ki tudja penderíteni az értéket teremtő vállalkozót.
2. A jó VC kész társbefektetni (co-invest).
A jó VC menedzseli a kockázatát. Ennek egyik formája a kockázat diverzifikáció, vagyis beenged más, a stratégiai célokat osztó befektetőt. Sőt, behív más befektetőket egy-egy deal-be, annak tudatában, hogy ha több finanszírozó érzi sajátjának a céget, akkor többen is fogják azt tolni.
3. A jó VC érti a Win-Win-t.
A win-win nem arról szól hogy egy dealben az egyik oldal nyer 2x egymás után.:) A win-win egy létező és gyakran művelt üzleti felállás, amiben a vállalkozó, aki az energiáját, pénzét, életét fekteti be a vállalkozásba, annak sikerekor együtt részesül az abból származó nyereségből az őt megfinanszírozó VC-vel – akinek mellesleg a pénz befektetésén és a művelet leadminisztrálásán kívűl az a dolga, hogy mindezért még fizetést is vegyen fel. A vállalkozó nélkül sem a tőke, sem a tőkés nem ér sokat.
4. A jó VC tudja, hogy nem a pénze, hanem a vállalkozó az értékteremtő.
Nélküle a tőke nem ér sokat. Pénzt költeni mindenki tud, pénzt csinálni kevesen, és ők ritkán reklámozzák magukat.
5. A jó VC nem sértődik meg, ha a (jó) vállalkozó nem enged bizonyos kérdésekben.
A stratégiai ellenállás és az érdekérvényesítő képesség erény, és üdvözlendő. Elvégre a vállalkozó (remélhetőleg) többet fog foglalkozni ügyfelekkel, saját csapattal, konkurenciával, újságírókkal, partnerekkel, mint a befektetővel. Alamuszi vállalkozók a sor végére állnak.
6. A jó VC nem örül, ha túl nagy tulajdonrészt hajlandó a vállalkozó feladni.
Jó esetben a vállalkozó mint ‘gyermekére’ tekint a startupra. Ugyan mit mond a vállalkozóról, ha hajlandó a cég oroszlánrészét odaadni a pénzért? Azt, hogy nem értékeli sokra és egy állást szeretne magának létesíteni. Bár a motiváció érthető, de mindenesetre ‘red flag’ a jó VC szemében.
7. A jó VC tudja, a befektetés nem siker.
Annyiban az, hogy ő maga, mint befektető halad a munkájával, de a vállalkozás tekintetében az egyik legkockázatosabb időszak pont a kockázati tőke megjelenésével jön el – ‘van pénz’, és annak elköltésére is gyorsan termelnek ötleteket.
8. A jó VC örül, ha vállalkozó nem kér túl sok pénzt.
“Frugality implies discipline”, kedvenc bölcsességem. Ha a vállalkozó meggondoltan költi saját – rendelkezésre álló – pénzét, az jó előjel a tőkés tőkéjét illetően is. Ellenkező esetben van ok az aggodalomra.
9. A jó VC nem szereti a kerek számokat.
Ha a vállalkozó pont 100 millió forint tőkebefektetésre jelentkezik, az valószínűleg nem a tervből származó szám, hanem a befektető weboldalán az ‘ideális befektetéseink’ rovatból nyert információ. A jó VC tudja hogy a jó vállalkozó fejből tudja a ‘számokat’, nem kell ‘átküldenie’ vagy ‘utánaszámolnia’. Jól megalapozott és megokolt bevételi és kiadási tervekkel rendelkezik amit ő rakott össze nem egy tanácsadó.
10. A jó VC tudja, hogy a jó vállalkozó nem keresi meg őt – a jó vállalkozót neki kell megtalálnia.
Ez a legfontosabb pont. A világon sehol nem kopogtatnak ‘jó vállalkozók’ a befektetők ajtaján, és a jó VC-k ezt már régen észrevették. Tim Draper, az ‘ős-VC’, a legendás VC dinasztia tagja annak idején úgy fektetett a Skype-ba, hogy ő kereste meg az akkor még Kazaa file cserélővel szöszölő vállalkozókat és adott nekik egy ajánlatot – a következő vállalkozásukat ő akarja finanszírozni. Ez lett a Skype.
Talán feltűnt, hogy a legtöbb tényező, ami olvasatomban jónak minősíti a tőkést az olyan emberi elem, ami jó együttműködési képességre utal. Ugyanakkor nem ezeknek a képességeknek a hiánya miatt tekintik meghaladottnak ma már a VC modellt, hanem ennek ellenére. A fő ok a hagyományos VC modellben van: 1 millió dollár feletti befektetésre 5-7 év alatt vár el egy rendkívül magas hozamot. Annyira magas hozamot hogy a legtöbb cég 5-7 év után csak 300 millió dollár feletti exit-tel tudja teljesíteni a VC befektető elvárásait. Lássuk be, az ilyen méretű tranzakciókból záros számú van.
Ugyanakkor hatalmas felfutás van 2-3 éves cégek 10-20 millió dolláros felvásárlásaiból. Ezek a cégek gyakran angyal finanszírozásúak és szinte soha nem kaptak milliós befektetést az első körben. Kicsik, jól fókuszáltak, gyorsak és hatékonyak - ideális akvizíciós célpontok. Lássuk be, a legtöbb vállalkozónak pár millió valós dollártól hevesebben ver a pulzusa, mint több tízmillió fiktív dollártól. A startup vállalatfejlesztést számtalan olyan költséghatékonyan elérhető eszköz támogatja ma már, ami 4-5 éve is csak vágy volt, a finanszírozási oldalon pedig napi hír, hogy még egy crowdfunding vagy éppen online fundraising oldal indul el, melyen keresztül példátlan transzparenciával és hatékonysággal tudnak kis csapatok tőkét bevonni. Sokkal könnyebben, gyorsabban és olcsóbban lehet már startup-ot építeni és emiatt egyre kevésbé van szükség a hagyományos nagytőkére.
