Az üzleti angyalok általában vállalkozói, ritkábban pénzügyi intézményi háttérrel saját megtakarításaikat helyezik el cégekbe, egyúttal támogatást nyújtanak az üzleti folyamatok egy részében. Az angyaloktól nem kell tartani, hiszen egy sor helyzetben ők jelentik az egyetlen reális forrásbevonási esélyt, emellett jelentős kockázatokat is meg lehet velük osztani. A reconcept blog bemutatja, hogy a gyakorlatban miként is zajlik egy üzleti angyal bevonása. Íme, néhány példa arra, hogy milyen technikai-jogi formákban képzelhető el egy angyal bevonása.
1. Közös vállalkozás
Klasszikus, letisztult forma, de sok a buktatója. „Lakva ismerni meg a társat” – nincs is találóbb igazság a társas vállalkozásra. Történhet „zöldmezős” formában, amikor az alapítás is már közösen történik; vagy tőkeemeléssel összekötött részesedésvásárlással, ha egy működő cég finanszírozásába száll be kívülről a tőkéstárs.
Ilyenkor társasági szerződést kötnek a felek, amelyet ki kell egészíteni egy ún. szindikátusi szerződéssel, amely a társasági szerződésben teljes körűen nem kezelhető kérdésekre fogalmaz meg eljárásrendet: pénzbetétel és elosztás szabályai, irányítási és tulajdonosi jogok gyakorlása, az egyes tulajdonosok üzleti köre és a közös vállalkozás viszonya, a tulajdonosok vállalásai a társaság irányába, elővásárlás, együtteladási jogok és kötelezettségek.
A felek egymás felé kiköthetnek kiszállási opciókat: eladási és vételi jogokat, kötelezettségeket – a vállalkozás fejlődésének és az angyal finanszírozásának aktuális térülése függvényében. Ha már sok pénzt kapott az angyal, az eredeti tulajdonosi kör visszavásárolhatja az üzletrészét vagy egy részét. Ha viszont növelni kell a finanszírozást az eredeti megállapodáshoz képest, akkor az angyal többlet jogosítványokat, részesedést kaphat (már ha vállalkozik a tőkeemelésre).
2. Strukturált finanszírozás
Az üzleti angyalnak szerethetjük „csak a pénzét”. Kölcsönt kérünk, részesedést nem adunk. Őszintén, egyfelől nem hiszem, hogy igazi befektető szimpla „kamatra”, azaz egy felülről limitált hozamú befektetés kapcsán komoly kockázatot vállalna, másfelől nem nagyon látok olyan üzleti lehetőséget, amely az ilyen típusú kockázatnak megfelelő hozamot rendszeresen „ki tudná pörgetni”. De az angolszász piacokon létezik ez a forma. Leginkább valamilyen áthidaló megoldásként tudom elképzelni: két stáció között (mondjuk egy új befektetővel küszöbön áll a megállapodás) átmeneti időre beszáll egy pénztulajdonos kölcsönnel, üzletrész fedezet mellett.
3. Eszközbérlet
Érdekes és a gyakorlatban jól működik: a befektető rendelkezésre bocsátja a vállalkozás számára azt az eszközt (ingatlant, berendezést, szellemi terméket), amelyre a forrás szükséges. Ilyenkor alacsonyabb bérleti alapdíj és bérleti díjprémiumnak nevezett extrahozam illeti meg az angyalt, aki nagyobb kockázatot vállal a hagyományos bérbeadónál. Speciálisabb, ezáltal kevésbé likvid eszközt szerez be vagy minimális önrészt kér az eredeti tulajdonosoktól. A biztosíték a bérlő, azaz a vállalkozás üzletrésze.
Speciális lehetőség egy már meglévő eszköz eladása az angyal részére, majd annak visszabérlése. A finanszírozandó vállalat rendelkezik egy eszközzel és egy elképzeléssel (bővíteni akarja készletszintjét, előbb akar fizetni a szállítóinak nagyobb árengedmény reményében, stb.). A befektető megveszi az eszközt, bérbe adja az eladónak, aki az eladásból kapott forrást kontrollált formában felhasználja a megvalósításhoz.
Ne rettenjünk meg az angyaloktól és a feltételeiktől, mert bizonyos méretben, helyzetben ők az egyetlen reális finanszírozási alternatívák manapság. Jelentős kockázatot tudunk velük megosztani, miközben sok mindent tanulhatunk, tapasztalhatunk általuk.
