Az önkiszolgáló autómegosztó rendszerek lényege, hogy a gépkocsik nem egy autókölcsönzőben, hanem a város számos pontján rendelkezésre állnak. Nem slusszkulccsal, hanem tagsági kártyával működnek, használatukért pedig percalapú díjat szednek, amelyben az üzemanyagtól a biztosításig minden költség benne van. A felhasználó beszáll és elintézi mindazt, amihez kell a kocsi, majd amikor már nincsen szüksége rá, otthagyja a kijelölt parkolóhelyeken.
A rugalmasabb, úgynevezett szabadon lebegő (free floating) hálózatokban nincsenek kijelölt parkolók, hanem bárhol ott lehet hagyni az autót, ahol a közlekedési szabályok szerint szabad parkolni. Ez a szolgáltatástípus fejlődik a leggyorsabban, a felhasználók száma tavaly csaknem 400 százalékkal nőtt.
Az carsharing üzleti modell piackutatási eredményekre épül, amelyek szerint változik az autózásra vonatkozó fogyasztói hozzáállás. A vizsgálatok szerint az autó egyre kevésbé számít státusszimbólumnak, de az autóhasználati lehetőség biztosítása fontos. Különösen a fiatalok körében csökkent a saját kocsi jelentősége, a következő években így egyre többen lesznek, akik vásárlás helyett inkább csak bérelnek autót.
A autómegosztó rendszerek jellemzően autógyártó társaságok és hagyományos autókölcsönző cégek közös vállalkozásai. A szolgáltatásokat egyelőre a legnagyobb lakosságú városokban üzemeltetik, az autók pedig általában városi kisautók.
Az előrejelzések alapján az évtized közepén elérheti az egymilliót az autómegosztó rendszerek felhasználóinak száma. A környezettudatos fogyasztói magatartás erősödésére reagálva a német fővárosban tavaly egy olyan autómegosztó szolgáltatás is indult, amely kizárólag elektromos meghajtású kocsikat kínál.